Ovidius Metamorfózisaiban találjuk a romantikus történetet: Narcissus, a gyönyörűséges, de bátortalan ifjú visszautasította az érte epekedő nimfa, Ekho szerelmét. A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja – a visszhang – maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását – beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Később az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el nárcizmusnak.
A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért.
A történelem során sok más nép is megkedvelte és sajátjának fogadta a nárciszt. Méltán, mert sok országban terjedt el. Csodaszép virága a havasi réteknek és legelőknek. Az angolszász népek egyik kedvenc virága, amely éppen úgy jellemzi számukra a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét vagy a krizantémok megjelenése az ősz idejét. William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok (The Daffodils) című költeményének első versszaka így hangzik Szabó Lőrinc fordításában:
“Sétáltam, mint felhő, amelyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.”
A nárcisz hagymát nevelő, keskeny, szálas tőleveleket fejlesztő, évelő növény, amelynek jelenleg 25-30 faját tartják a termesztésben. Nemesített fajtáinak a számát nyolcezerre becsülik. Angliában számtalan nárcisztársaság működik, amelyeknek a tagjai elhivatott kedvelői, termelői és lelkes nemesítői ennek a szép virágnak.
A nárciszok alakban, méretben, színben és virágzási időben meglehetősen változatosak. Színük többnyire fehér vagy különböző árnyalatú sárga. A hibridek között akadnak rózsaszínűek és pirosak is.
Termesztése
A nárciszokat a kertnek napos, jó táperőben levő, de nem frissen trágyázott részébe ültessük. Leggyakrabban az évelőágyakban kapnak helyet, ahol elvirágzásuk és a lombozatuk visszahúzódása után, nyáron más évelő növények díszítik a területet. A fehér és élénksárga virágok igen jól hatnak a sötétebb tónusú cserjék és különösen az örökzöld fák és bokrok előterében. Nagyobb parkokban, kertekben mostanában gyakran ültetik a divatossá váló “természetes rétekbe”, amelyeknek a szénáját csak a hagymák visszahúzódása és a nárciszlevelek elszáradása után kaszálják le. (Az állandóan, rendszeresen kaszált pázsitokba nem valók, mert tavasszal virágoznak ugyan, de a leveleiket a kaszálás miatt nem tudják kifejleszteni. Az ilyen hagymák rövidesen elpusztulnak, mert a levelekben képződött szerves anyagok nem tudnak a hagymába visszaáramlani.)
A kertekben elterjedt és kedvelt sokféle nárciszfaj közül csak négyet sorolok fel:
A költő nárcisz (Narcissus poeticus) hatszirmú, fehér virág, közepén kiemelkedő kis, vöröses “bordűrrel”. Illatos.
A tölcséres nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) külső szirmai világossárgák. A belső, sötétebb sziromkör megnyúlt, csuprot alkot.
A pompás nárcisz (Narcissus incomparabilis) virágai fehérek vagy halványsárgák, mellékpártájuk tölcséres. Áprilisban virítanak, és virágaik nem illatosak.
A tazetta nárcisz (Narcissus tazetta) 40-60 cm magas, levelei szélesebbek. Virágaik többesével állnak, kisebbek, de kellemes illatúak, fehérek vagy sárgák, rövid mellékpártával. Fagyérzékenyek.
A nárciszok lombozata a virágok elhervadása után rövidesen elhal, a levelek fokozatosan elhervadnak, a bennük levő tápanyagok a hagymába húzódnak vissza. A hagymákat, amelyek mellett több-kevesebb fiókhagyma is fejlődik, 3-4 évenként fel kell szedni, mert különben elgyengülnek, elsatnyulnak, virágzóképességük csökken. A felszedésre június végén, július elején kerüljön sor, mert ezután a hagymák új gyökérzetet fejlesztenek, és ha ekkor szedjük fel őket, nehezen tarthatók el a kiültetés időpontjáig.
Az idejében felszedett hagymákat megtisztogatjuk, és a virágoztatásra alkalmas, kifejlett hagymákat különválogatjuk a kisebb, továbbnevelésre valóktól. Ezen utóbbiakat a veteményeskertben, sorba elvetjük, és még egy évig tovább neveljük, mielőtt a virágágyakba ültetnénk őket.
A hagymák tárolására hűvös, száraz helyiséget válasszunk. A raktár vagy a kamra polca nagyon alkalmas erre a célra. Ha sok hagymánk termett, akkor ezeket faládában vagy lapos műanyag dobozban, vékony rétegben kiterítve tartsuk. Néhány hagymát papírzacskóban is kielégítően eltarthatunk az ültetésig. Az egerektől óvjuk a hagymákat!
A kifejlett hagymákat szeptemberben vagy legkésőbb októberben ültetjük el, előzőleg mélyen felásott és megjavított földbe, 10 cm mélyen. Ezek a legalább hároméves hagymák rövidesen gyökereket fejlesztenek, de ősszel még nem hajtanak ki. A leghidegebb télen se igényelnek talajtakarást vagy más egyéb téli védelmet, mert e nélkül is károsodástól mentesen áttelelnek, majd kora tavasszal – a fagyok elmúltával – megkezdik életműködésüket: a hajtásaik megjelennek a talaj felszínén, és a tulipánokkal, a jácintokkal egyidejűleg örvendeztetik meg a kertészt üde színű, szép formájú virágaikkal.
Egy csoportba mindig csak egyféle nárciszt ültessünk, hiszen a természetben se fordulnak elő kevert állományban.
A nárciszhagymák kiválóan alkalmasak hajtatásra is. Erre a célra a szép, erőteljes hagymákat válogassuk ki, és novemberben ültessük cserépbe úgy, hogy a hagymák félig legyenek a földben. Nagyobb cseréptálba több hagymát is ültethetünk.
Az így elkészített edényt tartsuk mérsékelten nyirkosan, kb. 10 °C-os helyiségben. Nincs szükség sötétítésre, mert ebben az időszakban a hagymák még csak gyökereiket fejlesztik ki.
Február végén vigyük edényünket legalább 15 °C-os állandó hőmérsékletű, tehát fűtött és világos szobába, ahol a hagymák életműködése felgyorsul, és a növények egy hónap alatt kivirágzanak. Mielőtt az elvirágzott hagymákat az edényből kiszednénk, várjuk meg a levelek visszahúzódását, mert különben a hagymák elpusztulnak.
Felhasználása
A nárciszokat nemcsak kedvelt kerti virágként ültethetjük és hajtathatjuk, hanem vágásra is termeszthetjük. Erre a célra a nagyvirágú és élénk színű fajták a legkeresettebbek.
Ilyenkor, április elején, nagy öröm az otthonunkban is egy szép csokor virág. A levágott nárciszokat laza csokorba kössük. Nagyon szépek önmagukban is, de tehetünk melléjük egy-két szál piros tulipánt vagy kék kígyóhagymát is. Zöld “kísérőnek” megteszi egy fenyőágacska vagy a magyal, puszpáng, tujabokor egy levágott, leveles ága is. Fordítson gondot a virágtartó edény kiválasztására is. A legszebb az egyszerű agyag- vagy kerámiaedény; ne a váza, hanem a virág pompázzon!
Ha a vázát éjszakára hűvös helyre állítja, akkor a virágok hosszabb ideig fognak élni.
