Nevüket a francia botanikus tiszteletére Michel Begonról (1638-1710) kapták. Több mint 350 gumós vagy álgumós fajuk létezik, nagyrészt a párás trópusi és szubtrópusi amerikai földrészen. A hibridek pontos őseinek a nyomai már a múltba vésznek, de az biztos, hogy az első hibrid az 1870-es években jelent meg Angliában. Egy 1855 és 1868 között indított angol expedíció három új fajt talált (Begonia boliviensis, B. earcei és B. veitshii) és küldött haza nemesítésre. Az elkövetkező 18 évben számos hibridet sikerült nemesíteni, amelyek megalapozták a mai is létező fajták génbankját. Ma a gumós begóniákat 17 csoportba osztják, melyek nagyobb részét Európában (főleg Belgiumban), kisebb részét pedig Észak-Amerikában termesztik.
Nyáron virágzó gumós évelők. Bokros növekedésűek, direkt napsütést nem szeretik, inkább félárnyékot vagy szűrt napsütést kívánnak. Fagyérzékenyek, ezért akkor ültessük el őket, ha az éjszakai hőmérséklet 12-13 C fölé emelkedett. Nagyon fontos, hogy a gumókat domborulattal felfelé ültessük el! Sok virágot hoznak, és folyamatosan virágoznak nyár közepétől késő őszig. Az ültetéstől számítva 12-15 hét múlva borulnak virágba, ami azt jelenti, hogy a márciusban elültetett növény nyár közepére fog virágozni. Erősebb növényt kapunk, ha csak a 3-4 legerősebb hajtást hagyjuk meg, miközben a többit lecsípjük. Nagyrészt virágládába/cserépbe vagy függő kosárba valók, de szabadföldben is szépen virágoznak. Ősszel szedjük ki és tartsuk a gumókat sötét, nedves, de nem vizes (lehetőleg perlitben vagy tőzegben), jól szellőző, hűvös helyen egészen a következő tavaszig.
